Segédlelkészünk Hetyei Mónika köszön­tője után elénekeltük a 287. énekünk (Járuljunk mi az Istennek szent Fiához...) 1-5. versét, majd a Franciaországi Reformá­tus Nőszövetség tagjai által összeállított liturgiát követve - melynek témája a szét­szóratás- megnéztünk Franciaország tá­jai­ról, kultúrájáról, az ott élők életmód­járól, szokásairól egy rövid filmet.

Az ország területe több mint 500 000 km2, így az EU leg­na­gyobb területű or­szá­ga. La­kói­nak szá­ma 65 millió. Az anyaországon kívül hozzátartoznak még azok a tenge­ren­túli területek, melyek a gyarmatosítás korából maradtak meg, ahol ma mintegy 2,5 millió ember él. Ezen kívül néhány kisebb szigetet is birtokol.

Elmondhatjuk, hogy Franciaország a népek olvasztótégelye az életművészet hazája. Erre nagy hangsúlyt helyeznek, ami magában foglalja az étkezési- és italkultúrát. Itt található a világon a leg­több kiváló szakács.

2010- ben az UNESCO a nem anyagi természetű kulturális javak sorába felvet­te a hagyományos francia konyhát, négy fogásával: előétel, főétel, sajt és desszert. A sajtféleségek nagy választékáról is ne­ve­zetes az ország, mintegy 350- 400 félét tartanak számon és árusítanak.

Franciaországban sokszínűek a tájak, sok­fé­lék az emberek, sokféle a kultúra, a gasztro­nó­miai és egyéb szokások, és sokféle a vallás is. A gyülekezetek számára az összetartó erőt, Isten Igéje és az egymásra figyelés je­len­ti.

A film megtekintése után, elénekeltük a 455. énekünk 6-7. versét („Úgy járunk itt lenézve, mint ismeretlenek...")

Igeolvasással Veres József evangélikus lelki­pász­tor, egy rövid áhítattal pedig Hetyei Mónika református segédlelkész szolgált az alábbi igeszakaszok alapján: 3 Mózes 19: 1-4. és 33-37. verse; Jelenések könyve 21: 3-4. versei. Az igeolvasások között hat testvé­rünk mondta el a liturgia szerinti imádsá­gokat.

Előttük egy-egy különböző szí­nű gyertya é­gett.  Jel­­ké­pezve a szét­szóratást, a sokféleséget. Az elhangzott imádságok után az imádkozók mindegyike egy közös pontra helyezte el a gyertyáját, jelezve az összetartozást.

Szinte minden imádság után egy-egy éneket énekeltünk: 455. ének 1-2. versét (Testvérek menjünk bátran...); 264. ének 1-3. versé (Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát); 457. énekünk 1-3. verse (Ó Jézus árva csendben az ajtón kívül állsz...).

A záró áhítatot Hetyei Mónika tartotta a Máté 25: 31- 40 alapján, az utolsó ítéletről. Az utolsó napot nem kerülhetjük el. Mindannyian odaállunk Isten ítélőszéke elé. Jézus Krisztus figyelmeztet, hogy az utolsó napra készülni kell, ezért tegyünk jót. Fogadjuk el, vállaljuk, szeressük egymást egyenlőként.

Az evangélikus kórus éneke to­vább gazdagította együttlétünket:

„Úr Jézus, kérlek taníts meg örülni,

Szememből, szemekből könnyet törülni!

Taníts, hogy ne legyek senkinek kárára,

Taníts jóságra, békére, hálára!

Taníts, hogy jól éljek! Taníts meg fényteli,

Örvendő élettel messzire fényleni!

Tanítsd meg szívemet csak veled röpülni,

Jézus, Úr Jézus taníts meg örülni!"

(Evangélikus énekeskönyv 578. ének)

A záró ima után, felállva, egymás kezét fogva mondtuk el az Úr Jézustól tanult i­mád­ságot.

Záróénekünk, az Ároni áldás megzené­sített változata volt:

„Áldjon meg téged, áldjon az Úr,

Őrizzen téged, őrizzen Ő!

Orcáját mennyekből fordítsa le rád Atyád!

Könyörüljön rajtad, Könyörüljön rajtad!

Adjon békességet!"

(MRE 504. ének)

A napunk végén, szeretetvendégségre hívtuk testvéreinket, ahol a francia kony­ha különlegességeivel: diós- mézes sajt­krémmel, illetve gombakrémmel megkent baquettel, és majonézes franciasaláta elfo­gyasz­tásával is ízelítőt kaphattunk a fran­cia konyha különlegességeiből. Minden vendégünk kapott egy

- egy kártya nap­tárat, és könyv­jelzőt, ami addig a meg­te­rí­tett asz­talt dí­szítette.

Összességében elmondhatjuk, hogy az elhangzott igeszakaszok ma is idő­sze­rűek. Arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az országunkban, hazánkban mene­déket keresőkkel szemben ne kövessünk el jogtalanságot, igazságtalanságot, sem­mi­féle tekintetben. Úgy tekintsünk rájuk, mint közülünk valókra. Fogadjuk őket szívesen, legyünk nyitottak, figyelmesek irántuk, bármilyen nyelvet beszélnek, akár­honnan, akármilyen kultúrából származnak. Ne bántsuk meg őket se szóval, se visel­kedéssel. Nyújtsunk feléjük segítő kezet. Ne használjuk őket! Isten használatra a tárgya­kat teremtette, az embereket szeretetre. Az embernél ez sajnos fordítva van. A tárgyakat szeretjük, az embereket használjuk.

Kérjük mennyei Atyánkat: szabadítson meg az előítéletektől. Őelőtte mindnyájan egyen­lőek, egyformák vagyunk. Ő szeret bennün­ket, elnézi hibáinkat, mulasztásainkat. Nyis­sa ez hálaadásra a szívünket. Imádkozzunk azokért is, akik testi- lelki szétszóratásban  élnek.

Turó Mária,

gyülekezeti tag