Komáromi Református Egyházközség

Asszonykonferencia Kisigmándon

2013-04-22 13:08:52 / Komáromi Admin

Írta: dr. Szabó Mária, Nőszövetségi tag

A 2013. március 9-i szombat szép, nagy ünnep volt Kisigmándon, ahol az új Falu­ház zsúfolásig megtelt, a Tatai Egyház­megyéből érkező asszonytestvérekkel.

 

Mindnyájan a találkozás örömével érkez­tünk erre az alkalomra.


Az összegyűlteket Sugárné Damó Márta nagy­tiszteletű asszony köszöntötte né­hány kedves szóval és zenés szolgálattal.

Az áhítatot Barta Lívia lelkésznő tartotta. Az áhítat kezdetén a 489. reggeli di­csé­retünk 1-3. versét énekeltük: „Örök élet reg­­gele..." Ezt követően Lukács evangé­liuma 13. részének 10-17. verse alapján hallgattuk az igehirdetést. Nem kell fél­nünk, mert van, akinek elmondhatjuk fé­lel­meinket. Egyre jobban roskadozunk bű­neink alatt. A bűn megkötöz- szí­vün­ket, gondolatainkat, és a lelkünket is. Sőt be­teg­ségeink a testünkre is hatással van­nak. Lelkünk derűje megszépíti az arcun­kat. A belső ragyogás pedig gyó­gyu­lás­hoz vezet. Jézus észreveszi a beteg asz­szony­t, magához szólítja, meggyógyítja. Jézus egyetlen szavában gyógyító hata­lom van. Így a beteg asszonyból is érté­kes asszony lesz. Megszabadul lelki beteg­sé­gé­ből és teste is felegyenesedik.

Megváltónk méltóságot is ajándékoz nekünk.

Az áldás valóban bíztatásként hangzott mindannyiunk számára: „Reménykedj az Úrban és megadja szíved kéréseit..."

Záró énekként a 469. dicséretet „Jézus nyájas és szelíd..." énekeltük.

 

Az előadást Kovály Erzsébet lelki­pász­tor asszony és mentálhigiénés szakem­ber tar­tot­ta. Előadásában hitünk és lelki e­gész­ségünk összefüggéséről és kapcsolatáról beszélt. Az összefüggéseket nem csak saját életünkkel kapcsolatban, hanem az Ó- és Újszövetség vonatkozásaiban is hallhattuk.

 

Sőt az egyház vonatkozásában is megnéztük a mentálhigiéné fontosságát. A lelkésznő gon­do­latai alapján elmondhatjuk, hogy az egyházunknak elsősorban nem a mentál­hi­gi­é­nié a legfőbb feladata. Sokkal inkább Isten szeretetének megismertetése. Az, hogy Isten dicsőségére éljünk, és ezt közvetítsük a külvilág felé.

Ez a közösség egy másik közösségbe- a szen­tek közösségébe- interpretál. És ezzel együtt felelőssé tesz egymás iránt. Ehhez arra is szükség van, hogy néha felemeljük a telefont és megkérdezzük egymást hogyléte felől.

De ez a közösség egyben egy elfogadó kö­zös­ség is. Megbocsájt, esélyt ad a változ­tatásra, például szenvedélybetegségekből sza­ba­dultaknak.

Ez a közösség családpótlék is. Biztosít affe­lől, hogy van még egy hely, ahol várnak rám. Van még rám szükség! Értékes vagyok!

Ez a közösség jelen van az élet forduló­pont­jain: keresztelés, esküvő, temetés.

A gyülekezetben minden korosztálynak és minden embernek helye van! Ezért feladata az anyanyelvi kultúra fenntartása is. Isten dicsőségére jelen lenni az Ő eszközeként.

Az előadás után Major Tiborné bizonyság­tétele következett.

Ezt követően a Nagyigmándi Énekkar szol­gá­lata üdí­tette fel lel­künket. A jól ismert é­ne­­kes­köny­vi énekün­ket énekel­ték el közöt­­tünk: „Úrnak szolgái mindnyájan..."

Az alkalmat egy záró énekkel „Megáldjon téged az Isten...", majd szeretetven­dégséggel zártuk. A szeretetvendégség ismét kiváló alkalom volt arra, hogy személyesen is több időt tölthessünk el egymással.

dr. Szabó Mária,

Nőszövetségi tag