Milyen a hívő hitetlenség? Amikor csak a kül­ső számít, amikor azt gondoljuk, hogy ha eljá­runk az istentiszteletre, fizetjük az „egy­ház­adót", adakozunk, megfelelünk a lel­­kész­­nek, stb., akkor minden rendben van. Ez az Istent félreismerők hite. Amikor nem bí­zunk Őbenne, nem ismerjük fel a jóságát.

A keresztyén hit, ajándék Istentől. Nem is­mer­jük Őt, de rá vágyakozunk, rá várunk, hogy a bennünk lévő űrt Ő töltse ki. (Ady: Hiszek hitetlenül Istenben)

Valljuk meg hitünket! ez mindig aktuális, de ismeretlen feladat. Mindig más hely­zet­ben, más körülmények között kell ezt meg­ten­­nünk. Isten más- más helyzetet készít szá­­munk­­ra. Lássuk ezt meg, legyünk éb­ren.

Az áhítat után énekeltünk, bemutatkoz­tunk, beszélgettünk.

Kedden, április 16-án a reggeli áhítatot Ágostonné Apáti Gabriella esztergo­mi nagy­tiszteletű asszony tartotta a János ev. 9: 1-38. alapján, kiemelve a 35; 38. verseket.

Mindenki másként kapja, éli meg a hitet és küzd meg érte, mert meg kell érte küzdeni! Akkor kezdünk hinni, amikor meglátjuk, hogy szükségünk van Istenre, nem a ma­gunk Urai vagyunk, bármilyennek szüle­tünk is. A vak ember semmit nem látott a kö­­rülötte lévő világból, a zsinagógai szer­tar­­tás­ból. Megpróbálja mozaikokból össze­rak­­ni, elképzelni. Hallja, amit róla, kö­rülötte be­szél­nek. Ki a bűnös a vakságáért? Jézus más­ként állt hozzá ehhez. Azt mond­ta: Ő sem bűnösebb, mint más. „Azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei." Isten irgalma legyen látható rajta is és mindenkin. A vak megta­pasz­tal­ta milyen az, „mikor elhagytak..." (Ady: Az Úr érke­zé­se), de megérez valamit Isten irgal­massá­gából. Jézus nem mondta neki, hogy látni fog „csak" azt, hogy mosd le a sa­rat a sze­medről a Siloám tavában. A vak em­ber rászorult mások segítségére min­denhez. Ahhoz is, hogy a tóhoz elmenjen. Kiszol­gál­tatott. Nem vagyunk-e mi is így? Hány féle gondolatunk van, amíg a „tóhoz elérünk"?

A vak visszamegy a templomhoz. Lehet, hogy azért, hogy megnézze, amit eddig nem látott. A farizeusok megkérdezik tő­le, hogyhogy most lát? Mert ők csak azt látták, hogy megtörték a szombatot. Testileg lát­nak, de Isten jó­sá­gára vakok. Gyilkos indulataik vannak azzal szem­ben, aki meggyógyította.

Akkor a testi hibás ember nem mehetett be a zsinagógába, most meg azért nem, mert követője lett a szombatszegő Jézusnak. Kiközösítették. De itt még nincs vége a történetnek. Jézus odamegy hozzá, megkérdezi tőle: „Tudod-e ki gyógyított meg?"  „Nem tudom Uram." „Én vagyok az. " A vak leborult előtte és imádta Őt. Meg­nyílt a szeme Krisztusra. Krisztus meg­mutatja magát az értünk hozott áldozatát nekünk is és helyre teszi dolgainkat. Ha ezt meglátjuk, új életet kapunk. Amikor meg­kérdezi tőlünk: „Hiszel te az Ember­fiában?" tudjuk mi is kimondani: „Hiszek Uram!"

A 466. ének eléneklése után Bátky Miklós es­­pe­res úr: Hit és hit­vallás című gon­­do­lat­ébresztő előadását hall­gat­tuk meg. Ez az év a hitvallás éve a magyar refor­má­tus egyházban. A mi hitünk a Krisztus által megismert Szentháromságba vetett hit. Ami­kor Jézus Cezárea Filippiben járt, meg­kérdezte tanítványaitól, hogy kinek mond­ják őt az emberek? Majd azt kér­dezte tőlük: Hát ti kinek mondotok en­gem? (Máté 16:13) Péter azt felelte: „Te vagy a Krisztus az élő Isten Fia." Övé az első hit­val­lás.

Ezután a különféle hitvallásokról beszélt esperes úr, a níceai hitvallástól, az Apostoli hitvallásig és a 450 éve megjelent Hei­del­ber­gi Kátéról.

A Biblia Isten Igéje, de Isten Szentlelke által ihletett emberi mű is. Szájról- szájra adták, sokszor hozzáadták azt is, ami nem volt ben­ne. A fordító a maga látásmódját is belevitte. Nem biztos, hogy Jézus azt mondta: „Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom mennyei Atyám előtt" (Máté 10: 33) A Márk evangéliuma 8. rész 38. versében és Lukács evangéliuma 9. rész 26. versében azt olvashatjuk: „ha valaki szégyell engem és az én beszédemet... " Péter megtagadta Jézust, de ő nem tagadta meg Pétert.

Ezután meghallgattuk Bódás János: Őszinte vallomás című versét. A 2 Timóteus 2:11-ben így szól az ige: „Igaz beszéd ez: ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is." Megtagad, mégis hű marad. Hogy van ez? Jézus Krisztus önma­gát meg nem tagadja, ha mi hűtlenkedünk is, Ő soha. Azt mondja: „Ti a barátaim vagy­tok..." (János 15:14.) „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki. " - ne szégyelljük hát a mi Urunkról szóló bi­zony­ságtételt (2 Tim. 1:8) Ne szégyelljük meg­vallani hitünket. E téren sokat tanul­ha­tunk sérült embertársainktól. Ők gyermeki hit­tel tudnak hinni. Tudnak hálásak lenni a­zért, ami nekik adatott.

Illyés Gyula egyik versében ír­ja: „Ki a ma­gyar? Aki vállalja." Ki a keresz­tyén, krisz­tus­követő? Aki vállalja!

Az esti áhítaton is Bátky esperes úr szolgált, a Máté 8: 5-13. alapján: „Hiszem és vallom".

Hiszek Uram! - ezt mondta Péter, ezt a vakon szü­letett gyermek apja, és a kaper­na­umi po­gány százados is. Ők hárman Jé­zus­nak val­lot­ták meg hitüket.

A százados nem saját magának kér segít­sé­get, hanem a szolgájának „Uram... csak egy szót szólj és meggyógyul a szolgám" (Máté 8:8) Megvallja hitét: Hiszem, hogy gyógyí­tó hatalmad van. A Te szavad, a Te i­géd gyógyító hatalom, ura vagy a beteg­ség­nek is, mindenható vagy. Az Úr igéje mindig szól, de nem mindig vesszük észre.

Nekünk erőforrás, hogy az Úr „szól egy szót." Ha nem vagyunk olyan állapotban, hogy meghalljuk Isten szavát, lehet és sza­bad imádkozni. „Csak szólj egy szót „- ez e­lég nekem. Lehet ezt kérni.

„Legyen a te hited szerint"- Jézus eszerint ad ne­künk, de milyen a mi hitünk? A hiányos ismereteink akadályai a hitnek. Használjuk az eszünket is. A lelké­szek­nek is csak arról sza­bad prédikálni, amit az Úr megértet ve­le. Nem kell az egész Bibliát végigpré­dikál­ni. A közösségünk legyen imaközösség. Add meg örök Urunk mindnyájunknak, hogy mi is le­hes­sünk a Te római százado­sa­id. Hig­gyük és valljuk, hogy csak egy szót szólsz és meggyógyul a hitünk, a tes­tünk, a lelkünk, az egész életünk.

Szerdán délelőtt Nagy Attila szőnyi lelkipásztor hirdette az igét János evangéliuma 7: 37-38. alapján.

Az élő hit áradásáról. A 246. énekünket, mint imádságot énekeltük el:

„Adj Úr Isten nekünk Szentlelket,

szent igédben építs meg minket. "

A forrásvíz ma is biztonságot, felüdülést, az életet jelképezi. Aki megkóstolja, átéli ezt. A konferencia átmenetet, mintegy hi­dat képez a hitből, a hitvallás felé. Közös­ségből gyüle­kezetté formálódik. Fontos, hogy a forrásvíz tiszta maradjon, átvitt ér­te­lemben ­is.

„Én Uram és én Istenem!" Ez a hitvallás elég, hogy Tamás visszataláljon az igazi tiszta forráshoz, Krisztushoz. Ézsiás próféta azt mondja: „Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából" (Ézs.12:3) Amíg a tömeg ünnepelt, „Jézus felállt és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz énbennem, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.", mert Ő jól tudja, hogy a külső­ségeknél sokkal fontosabb a belső öröm.

Isten az üdvösség ajándékát kínálja. Ha halljuk az igét, de nem tölt el, menjünk Jézus Krisztushoz, aki a Megváltónk. Ehhez kell az ismeret, a lelki megerősítés.

„Árad annak belsejéből." Ez azt jelenti: a víznek tovább kell folynia. Adjuk tovább! Ne tartsuk meg magunknak, mert megpos­had. Ezt hiteles életünkkel tegyük. Szánjuk oda lel­künket, testünket, egész életünket Isten­­nek, ne csak heti egy órára az isten­tiszte­le­ten. Köszönjük meg Krisztusnak ezt az élő vi­zet és Tamás hitvallása legyen igaz a mi éle­tünkben is.

Ezután Bátky esperes úr elénekelt egy ide kapcsolódó éneket:

„Krisztus a király,

Nézzétek: feláll,

s hangosan kiállt,

Halljátok a Királyt:

Akinek lelke szomjasan ég,

Jöjjön énhozzám és igyék

Hozzám jöjjetek,

Bennem higgyetek!

És forrás támad

Élő víz árad belőletek."

Ebéd után autóbuszos kiránduláson vol­tunk Kehidakustányban, ahol testileg ü­dül­hettünk fel az élményfürdőben.

Az esti áhítatot Kovály Erzsébet Pi­lis­­maróti lel­ki­pász­tor tartotta. Az A­pos­­to­lok cselekedetei 26. rész alapján hirdette az igét kiemelve a 22.,23. verset: „Itt ál­lok és bizonyságot te­szek kicsinyeknek és nagyoknak..."

Az eddig elhangzott igék alapján szép utat jártunk be. Félénk hitet, tudatlan hitet, a hit áradását, a hitből, a hitvallás fe­lé. A hitval­lás spontán egyszeri alka­lom. A bizony­ságtétel begyakorolt hitval­lás, életforma. A bi­­zony­ságtételnek van előzménye, tartal­ma, hatása. Ezek egybefonódnak.

Előzmény: Pál elmondja korábbi életét, hogy miből tért meg. Krisztus követőivel kegyetlenül bánt. Azt gondolta helyesen jár el, rajongott atyái hitéért. Úgy vélte a csúcson van, pedig akkor volt élete leg­mélyebb pontján. Krisztus szava emeli fel­felé. Akit üldözött, attól kapott erőt, fordulatot az élete. Krisztus ezzel a múlt­tal együtt hívta el őt, ezzel az előélettel együtt mondott rá igent. Lehet, hogy mi is akkor vagyunk a legmélyebben, amikor azt gondoljuk, hogy a csúcson vagyunk. Krisztus a múltunkkal együtt hív el és emel fel bennünket is a mélységünkből.

Tartalom: Maga Krisztus. Ő cselekszik. Az előz­mény kicsit tartalom is. Amikor Pál bi­zonyságot tesz, nem ő van a közép­pont­ban, hanem Krisztus. Azt mondja el, amit ő cselekedett vele, nem azt, hogy ő maga mit tett. A mi bizonyságtételeinknek mi a lényege? hogy én mennyit teszek, meny­nyit adok? vagy Krisztusra mutató: Ő mit tett velem? A bizonyságtételünk élet­pél­dá­val történjen.

Hatása, eredménye van, megérint: Ez nincs a mi hatalmunkban. Ha valóban Krisztusról te­szünk bizonyságot, az hatni fog, annak ereje van. A magvetés, a bizonyságtétel mindig a mi dolgunk, a növekedést az Úr adja. A bi­zonyságtételünk ránk is visszahat, minket is erő­sít. Kinek ne volna szüksége erre az erő­sí­tés­re. Nem mindegy, hogy mit mondunk ki han­gosan, mert visszahat ránk. Ha azt mond­juk el, hogy mit tett velünk az Úr, eb­ben van erő. A bizonyságtétel fel is szabadít. Pál a bizonyságtétele előtt az őréhez van bi­lin­cselve, mégis azt mondja: „Bilincsek között is szabad vagyok." Ne a korlátainkat, a bi­lin­cse­inket nézzük, hanem Krisztust, aki mindezeket legyőzi, felszabadít, szabadságot ad a lelkünknek.

A konferencia 18-án úrvacsorás istentisz­te­let­tel zárult, amelyen Ágoston Csaba eszter­go­mi nagytiszteletű úr szolgált. Márk evan­gé­liuma 16:15 alapján hirdette az igét.

„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek."

Az édentől kezdve elszakadva élünk Istentől, de Ő Krisztusban utánunk jött. Raj­­tunk múlik akarjuk-e ezt elfogadni. Hirdes­sük az igét. Ezt bízta ránk Krisztus. Vegyük komolyan az igében rejlő üdvös­séget, a Krisztusról szóló bizonyságtételt. Itt is Isten ke­resett kapcsolatot velünk. Ha a mi Istenkeresésünk és az Ő szava talál­kozik ben­nünk, megtaláljuk a végső meg­ol­dásokat az életünkre. Együtt figyel­jünk az Úr sza­vá­ra. Egymás hite által épüljünk és figyeljünk a tanításokra is. Szükség van olyan emberekre, a­kik tanulmányozzák és hir­detik az evan­géliumot. Az evangélium hir­detése öröm és fel­szabadulás. Tegyük ezt türelemmel, alázatosan, nem erő­szako­san. Bíztassuk, báto­rít­suk az elcsügged­teket szeretettel és jó peda­gógiai érzékkel.

Tanítva tanulunk mi is. Amit tovább a­dunk, az marad meg nekünk is. Így tudjuk az igét ma­gunkba fogadni, megtelni vele. Legyen tele a szívünk, lelkünk, elménk, Is­ten Igéjével. Ajándékozzon meg bennünket az Úr a hit és a hitvallás ajándékával. Bátorítsa szívünket a hitvallásra.

Turó Mária,