A hittanosok szemével (1)

 

Nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy ezen a nyáron is mehetünk hittan­tá­bor­ba. Idén a tábor helyszíne Nagyvázsony volt.

Az odafelé tartó vonatút és a buszozás bi­zony nem volt rövid, de a sok beszélgetés és nevetés teljesen elfeledtette velünk, hogy mennyit is utazunk valójában.

Azért a megérkezés után mindenki nagy örömmel foglalta el a szobákat. Az utazás­sal és a beköltözéssel el is telt az első nap. Az ott létünk alatt az időjárás nem igazán ked­vezett, így mindenkinél előkerültek a pulóverek és kabátok. Az eső is sokat esett, de a társaság lelkesedése így sem hagyott alább. Ez alatt az egy hét alatt sok minden történt.

Sajnos stran­dolni nem tud­tunk, de u­­­natkozni sen­­ki sem u­nat­kozott. A Kinizsi vár és a posta­mú­zeum megtekintése jó időtöltés volt a diáksereg számára.

 

A dél­e­lőt­ti áhítatokon az éneklés mellett mindig megismertük egy-egy bibliai épület érde­kes történetét, majd valamilyen izgalmas fejtörő következett. Az esti áhítat pedig a nap tökéletes befejezése volt, lelki meg­nyug­vást és békességet adott min­den­kinek. Sokat énekeltünk, reggeli, ebéd, va­cso­ra előtt és után is.

 

 

 

A hangulatot fokozta a nagy­sikerű csocsóbajnokság, az újonnan meg­tanult métázás, a ping­pon­go­zás és fő­­leg a fiúk számára a sok- sok foci.

 

Az egyik leg­em­lé­ke­ze­te­sebb nap az volt, amikor elmentünk az erdőbe kirándulni. A lányok besegítettek az ebéd elkészítésében. Krump­lit pucoltunk, hagymát szeleteltünk, ami so­kak­nak okozott pár kön­nyes per­cet. A fiúk pe­dig tűzifa gyűjtésével járultak hoz­zá az e­béd­hez. A fi­nom­ra si­ke­rült é­tel elfo­­gyasztása után egy a számháborúhoz hason­ló állatháború vette kezdetét, ame­lyen mindannyian rendkívül jól szóra­koztunk. Színesítette még a programot a környéken tett lovas kocsizás is.

Az utolsó napon szomorú szívvel pakol­tunk össze és utaztunk vissza Komáromba. Sajnos én már kiöregedtem a hittan­tá­bor­ból, de a fiatalabb generációnak jó szívvel ajánlom.

Savu Ágnes, hittanos

A hittanosok szemével (2)

 

Kalandos utazás után megérkeztünk Nagyvázsonyba. Már az utazás során összecsiszolódott a társaság. A tá­borban nagyon jól el­vol­tunk, so­kat ját­szottunk.

A vár és a lo­vag­lás nagyon tet­szett. Kedves emlé­kek­kel let­tem gazda­gabb.

 

Elek István, hittanos

 

Egy segítő szemével:

Vár/unk tábor Nagyvázsonyban

A gyülekezeti hittantábort idén Nagy­vá­zsony­ban töltöttük június 24-től 29-ig. Vonattal és busszal is utaztunk, és a vonat­út alatt több alagutat is megjártunk, ami meg­mutatta, mennyire hangos is tud lenni egy csapat táborozó. Sajnos jó időnk nem volt, így már a csomagokat is esőben hord­tuk be a szállásra, majd következett a szo­bák elfoglalása. A szokásos kislányok-nagy­lányok, illetve kisfiúk-nagyfiúk beosz­tás után mindenki megtalálta a helyét, és a va­csoráig mindenki felfedezhette a tábort. Természetesen azt esti áhítat nem marad­ha­tott ki első nap sem, így este még egy­szer összeültünk kicsik és nagyok a kemen­ce mellett, ahol az áhítatokat és a délelőtti foglalkozásokat is tartottuk.

Másnap már fél 8-kor ébresztőt fújtunk (il­let­ve kolompoltunk), és 8 órára az utolsó, még félig alvó táborozó is elfoglalta a he­lyét a reggeliző asztalnál. A héten fino­mabb­­nál finomabb reggelit, ebédet és va­cso­rát kaptunk, amiért nagyon hálásak vol­tunk.
A reggeli áhítatokon több történetet hallot­tunk, és ezeket a délelőtti foglalkozásokon fel­dolgoztunk. A bibliai történetek közül töb­bek között Bábel tornyáról, illetve a je­ru­zsálemi templomról is beszéltünk.

 

Az első nap az eső nem engedte, hogy el­sé­tál­junk a nagy-

vázsonyi várig, de ezt ké­sőbb bepótoltuk. A várban idegenvezetőnk is volt, aki elmesélte nekünk a vár törté­ne­tét, sok érdekességet, és persze

a vár tete­jé­re is felmásztunk. Abban azonban nem ér­tet­tünk egyet, és a

zóta sem tudjuk, vajon hány lépcső vezet fel a várba... ? A vár mel­­lett található postamúzeumba is be­­néz­­­tünk, ahol az idősebbek fel­fe­dez­hették a falon az első mobil­te­le­fon­jukat mú­ze­um­ba kitett kiál­lítási tárgyként.

 

 

A táborban persze nem mindig kaptunk kész vacsorát, volt, hogy meg kellet dol­goz­ni érte. Így például egyik este saját ke­zünk­kel készítettünk 12 óriáspizzát, ami pil­lanatok alatt, még forrón elfogyott.

 

 

 

Természetesen hittantábor nem telhet-múl­hat csocsóbajnokság nélkül. Jobbnál jobb játékosok álltak párba, hogy összemérjék tu­dásukat. A küzdelem szoros volt, és több na­pig tartott. A végén persze mindenki ka­pott jutalmat, így érezték, hogy nem hiába ne­veztek be.

 

A tábor fő programjai közé tartozott a ki­rándulás is, amikor egy fél napos túra ke­re­té­ben túráztunk a vidéken, erdőt-mezőt be­jár­tunk, jó sok kullancsot szedtünk össze, az erdő közepén slambucot főztünk bog­rács­ban, és még számháború is volt.

 

Vissza­felé már többen panaszkodtak a hosszú út miatt, de ennek jó oldala is volt, es­­te hamarabb kerültek ágyba a fiatalok.
A táborban a csocsón kívül egyéb spor­to­lá­si lehetőség is volt: foci, pingpong, tollas­lab­da, és persze a méta, ami nem telt el ki­sebb balesetek nélkül még többszöri pró­bál­kozásra sem...

 

A hét vége felé lo­vas­ ko­csi­káz­ni mentünk, rá­adásul minden­ki­nek meg­en­ged­­ték, hogy fel­­üljön a lo­vak­ra, és 5-10 per­cig így jöjjön a ko­csik u­tán.

Nagyon izgal­mas volt! 

 

 

 

 

 

 

Összességében egy rendkívül élménydús, vidám hetet tudhatunk magunk mögött, és reméljük, a következő tábor is ilyen jó lesz!

Máté Anna Réka, segítő