Írta: Ötvös Pálné Horváth Gyöngyi, gyülekezeti tag
Ha nyár, akkor ismét Balatonfenyves, Dunántúli Református Családos Tábor
Éljen a Kapcsolat hét!
Igen, harmadik alkalommal. És nem! Nem savanyú a szőlő! Ezt azért kell nyomatékosan kijelentenem, mert bizony a világ csodálkozik: mit élveznek ezek, a napi előadásokban, ráadásul Istenről-hitről, hogy tízen vannak egy maximum 50 m2-es házban, két család, hogy egy közös, pici fürdő van. Ja és még wellness sincs! Sőt TV sincs! Brrr, borzasztó!
Hát kérem, pont ezt!
Hogy harmadik éve találkozhatunk barátokkal, akikkel közös az értékrendünk, hogy a családokra jutó átlagos gyermekszám nagyjából a kétszerese, ha nem több, a magyar átlagnak, hogy érdekes-tanulságos előadásokat hallhatunk nagyszerű előadóktól. Hogy este közös a szórakozás, ahol jókat nevetünk és játszunk.
Hogy énekeket tanulunk, hogy naponta kétszer van áhítat. Az idén a samáriai aszszony történetét vettük végig.
Tanultunk főzni Fodorné Ablonczy Magittal a kecskeméti ifjúsági lelkésszel, és férjével: kell-e a húslevesbe burgonya? Mindezt a szeretetnyelvek tükrében egy nagyon élvezetes, Pár-beszéd című előadásban. Nagyon jó lenne őket Komáromban is látni, mert érdekesen, lényegre törően mutatták be, hogy milyen különbözőek is vagyunk és esetenként mennyire nem ismerjük egymást, hogy nem tudjuk, mire van szüksége a másiknak, hogy érezze, hogy fontos nekünk,
Hallottunk a Csapategységről Steinbach József püspök úrtól és kedves feleségétől, Cenkvári Klára asszonytól. Női-férfi szerepekről, konfliktus-kezelésről.
Megtanultuk Medveczky Kata - Maróti Tamás szakpszihológus házaspártól, hogy: Nem adom fel! Vagy mégis? És akkor győzök? Ha Istennek „adom fel", beismerve, hogy kevés vagyok a feladathoz és kérve őt imádságban, hogy segítsen, nyertes vagyok!
Kirándultunk Szigligetre, hajóval. Rekkenő hőségben, de jókedvűen vettük be a várat, ahol vitézi próbákba csöppentünk. Nem volt egyszerű az akkori élet sem.
Ismét meglátogatta a tábort Écsi Gyöngyi nagytiszteletű asszony, szlovákiai református lelkipásztor, aki többszörösen díjnyertes bábszínész is egyben. Saját készítésű bábjai, interaktív előadása a felnőtteket is elvarázsolta. Történetei a mese nyelvén szólnak Istenről, mindig nagy élmény őt látni és hallani.
Most a világ kovászáról volt szó a mesében, hogy elkészülhessen a világ kenyere, hogy ne legyen többé éhezés.
És a mese nagyon jól illeszkedett a samáriai asszony történetének üzenetéhez: János 4.14.
„de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik"
Elhatároztuk már, hogy nem akarunk többé szomjasak lenni? Mi, akik többször is jártunk már a családos táborban: igen!
Csatlakozzanak Önök is hozzánk!
Ötvös Zoltánné Horváth Gyöngyi
gyülekezeti tag