Arany, és e­züst­szí­nű csoport­ve­ze­­tők­ként 10 lány, és 10 fiú került a mi felü­gye­letünk a­lá.

A ta­­­va­lyi táborhoz ha­­­­sonlóan, idén sem hiá­nyoz­hatott a frappáns, ám de annál érde­ke­sebb táborcím. Idén a választás a „Csodák titka, rejtélyek nyitja" elnevezésre esett.

Hogy miért? Mert a táborban ó- és újszö­vetségi csodákkal foglalkoztunk. Célunk az volt, hogy hittanos gyermekeink belássák, Isten hatással van a mai világra is.

A hét minden napjára jutott egy-egy cso­dával teli bibliai történet (Az égre ragadt nap (Józs 10, 1-18), A kifogyhatatlan korsó (2Kir 4, 1-7), Hat korsó bor (Jn 2, 1-12), Légiónál is erősebb Úr (Lk 8, 26-39). Ezen elbeszélések se­gít­ségével Isten ha­talmát, és fe­lénk áradó sze­re­tetét ismerhettük meg. A történe­tek fel­dolgo­zá­sá­ra a reggeli áhí­tat után ke­rült sor. Ezt minden nap kézműves foglal­ko­zás követte, melyek al­kal­mával a csoport tagjai a történethez szorosan kap­csolódó (remek) ­­­mű­vet készíthettek el. Sor került többek kö­zött hurkapálca kép, harisnyavirág, dia­film­kocka, sőt, még tea­filteres kép alko­tá­sá­ra is. Azon gyerme­kek, akik valamilyen sport hódolói - nem unat­koz­hattak. Képességeiket összemérhették pingpong-, valamint foci bajnokságokon is.

A tikkasztó hőség kedvezett számunkra a balatoni fürdés ideje alatt. A kánikulát ki­hasz­nálva, minden nap jutott idő a stran­do­lásra.

Az emlékezetes (le)merülések u­tán, gőz­e­rő­vel készültünk a csütörtök este meg­ren­de­zésre kerülő, hagyománynak szá­mító mű­faj-kavalkádra. Ennek lényege, hogy a ki­választott bibliai történet, idén, a cso­dák so­rához kapcsolódva, a vakon született em­ber meggyógyítása (Jn.9), kü­lön­böző mű­fajokban (klasszikus balett, animáció, némafilm, rap, szappanopera, Dr. House) elevenedjen meg. A mi csapa­tunk igazán ki tett magáért! A műfaj ked­vé­ért belebújtak híres rapperek bőrébe, utánozva moz­du­la­ta­ikat, dalaikat.

A táborban részt vehettek a gyermekek „meglepi foglalkozásokon" is. Lehetett gyön­­gyöt fűzni, kitűzőt készíteni, ugrá­ló­vá­­razni, és még vetélkedni is.

A legü­gye­sebb gyermekeket a tábor végén ajándé­kok­kal jutalmazták. Idén hatalmas sikere volt az ún. állathangosdi játéknak. Ebben nem csak a táborozók, de a felnőttek is kel­lő­képpen kivették részüket. A játék lé­nye­ge, hogy a tábor területén elbújt álla­to­kat, (ezalatt értendők a felnőttek), va­la­mi­lyen állat hangját utánozva, meg kellett keresni. Mondanunk sem kell, napokig jókat kaca­rász­tunk egy-egy „állaton".

A tábor zárásaként úrvacsorás istentisztelet ke­rült megrendezésre. Ezt követte a ju­tal­mak, ajándékok kiosztása. Még a délelőtt folyamán, a hét eseményeiről készült fény­ké­pekből összeállított klippel idéztük fel a tábor legemlékezetesebb pillanatait.

Emlékül, egy közös fotó is készült. A tá­bor­zá­ráson elhangzott az az állítás, mely ösz­sze­foglalta a tábor lényegi monda­ni­va­ló­ját: A csoda olyan rendkívüli esemény, a­mely a cselekvő Isten hatalmát és szemé­lyi­sé­gét igazolja. A csoda ez alapján nem éb­reszt hi­tet, hanem a hívő hitét kívánja meg­e­rő­sí­te­ni.

A tábor összes résztvevője, mind gyer­me­kek, mind felnőttek, rengeteg élménnyel, szám­talan tapasztalattal, és nem utolsó sor­ban új ismeretségek köttetésével érkeztünk haza a Balatonról. Hosszú éveken keresztül lelkes hittanos táborozóként, két éve pedig még lelkesebb táboroztatóként töltjük a nyá­ri szünidőt. Mi lehet ez, ha nem egy csoda!?

Szeretettel várunk jövőre is!

Soós Ramóna & Csécsei Richárd
tábori csoportvezetők, gyülekezeti tagok