2013. október 18.-án és 19.-én gyülekeztünk Nőszövetségéből hárman vettünk részt az i­dei év talán utolsó Nőszövetségi kon­fe­ren­ci­áján a Balatonfüredi Siloám Otthonban. E­zután az alkalom után, a korábbiakhoz ha­sonlóan ismét azt éreztük, hogy felü­dül­ve és lélekben megerősödve érkezhettünk haza.

A konferencia péntek délután kezdődött. a meg­érkezést és az elhelyezkedést kö­ve­tő­en, kávézással és beszélgetésekkel készül­tünk az előadásokra.

A két napos találkozót, P. Tóthné Szakács Zita nagytiszteletű asszony, a Dunántúli Nő­­szö­vetség elnöke nyitotta meg áhíta­tá­val.

Elsőként elénekeltük a 168. dicséretet, a­mely így kezdődik: „Ó Atya Isten irgalmas nagy Úr..." Majd tiszteletes asszony imádságban adott hálát azért, hogy ismét együtt lehetünk, kérve Istent arra, hogy ajándékozzon meg minket csendességgel, bölcsességgel, belső elégedettséggel.

Az igehirdetésre készülve a 19. zsoltár 8. versét énekeltük. Az igehirdetés Isten tör­vé­nyeinek szükségességéről, tökéletes­sé­gé­ről és megtartásának, a hozzá igazodásnak fontosságáról tett bizonyságot. Elhangzott, hogy bizony az Úr törvénye nem szorul igazgatásra, jobbításra és változtatásokra, mert önmagában tökéletes. Hiszen maga a Mindenható Isten adta ezt elénk, aki önmagában tökéletes. A Mózesi törvények és azok megtartása, nem akarnak béklyót rakni a fejünkre, sokkal inkább azért a­dat­tak, hogy felüdítsék az ember lelkét. Illetve ezeket megtartva töltjük be emberi kül­de­té­sünket, és járhatunk már itt a földön emelt fővel, tisztaságban.

Ezek a szavak gyakran mégsem nem úgy hangzanak el előttünk, hogy azokból a bá­to­rítást hall­juk meg elsőként. Mégis minden idegenkedésünk ellenére szüksé­günk van a határozott szóra, ahhoz, hogy meg­maradjunk az Istenfélelemben és ezt továbbadjuk majd gyermekeink és uno­ká­ink számára is, sőt bizonyságot tegyünk ró­la a mindennapokban az emberek előtt.

A bizonyságtételre való alkalmasságot pe­dig szintén Istentől lehet elkérni. Mert Ő ké­pes arra is, hogy „bölccsé tegye az együgyűt...."Amikor pedig ez megtörté­nik, akkor az ember egyszeriben megérti, hogy mi a dolga és így képes lesz a meg­fe­le­­lő időben, a megfelelő szavakkal meg­szó­lal­­­ni. Mit mondjon, vagy mit hallgasson el?. Mikor vitatkozzon, vagy keresse in­kább a békességet?. Az ige is arra figyel­mez­tet, hogy a hitről, megváltásról, Jézus Krisz­tusról, vagy a Szentírás bármely bi­zo­nyos­ságáról, nem vitatkozni kell, inkább el­cse­n­desedni, imádkozni. Végül pedig Nagytiszteletű asszony egy történeten ke­resz­tül is szemléltette, hogy milyen áldásai van­nak a családon belül az imádkozó asszonynak!

Adja Isten, hogy felismerhessük fogyat­ko­zá­sainkat és, hogy mindezeken változtatni is tudjunk.

Az imádságban is azért adtunk hálát, hogy remélhetőleg a mostani találkozás is ezek­nek a változtatásoknak és változá­soknak az alkalma lehet.

Az Úri imádság elmondása után, egy elő­adást is meghallgathattunk:

Anyaszentegyházunk és benne női missziónk címmel.

A Heidelbergi Káté 54. kérdés- felelete így hangzik: Mit hiszel az Anyaszentegy­ház­ról?

Hiszem, hogy Isten fia a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által magának az igaz hitben megegyező, örökéletre elválasztott sereget gyűjt, azt oltalmazza és megtartja; és hiszem, hogy ennek a seregnek én is élő tagja vagyok és mind-örökké az maradok.

Az egyház nem emberi szervezet! Jézus Krisztus rendelése szerint van, hogy képviselje Őt a világ előtt. Én az Ő hívására tartozunk hozzá.

De ennek a hívásnak gyakran emberi eszközei, szószólói vannak éppen ezért fon­tos prófétai tisztünk, hogy nevéről mi ma­gunk is vallást tegyünk az emberek előtt. Ez a „munka", az emberek előtt való bi­zony­ságtétel segítené azt is, ami ma na­gyon hiányzik a gyülekezeteinkből: az egy­ség.

Mindig lesznek olyanok, akikhez nem ér el az evangélium, vagy akiknél süket fülekre ta­lál, mégis hirdetnünk kell! Sőt Isten a feladatban sem hagy magunkra, hiszen mindig ad elég erőt a bizonyságtételhez.

Ez a tisztünk fontos és elhagyhatatlan, hiszen bizonyságtételünkből, látszik iga­zán, hogy mennyire vagyunk elő tagjai a „Krisztus testnek", anyaszen­tegyházunk­nak.

A bizonyságtétel pedig nem csak szavak­ban, hanem tettekben is megmutatkozhat. Azok pedig, akik erejüket már kevésnek ér­zik, imára kulcsolhatják még a kezüket ve­lünk együtt és fohászkodhatnak a Min­den­ható Istenhez.

A nőszövetség feladatai is rendkívül sokrétűek. Ugyanis missziós feladatunk van a családunk, a nők, a konfirmandusok, a keresztelős családok, a magányosok, az elváltak, az egyedül állók, a periférián élők és a határainkon túl próbára tettek között. Feladatunk megszólítani, segíteni, támo­gat­ni őket és mindenekelőtt imádkozni ér­tük.

Diakóniai küldetésünk pedig a betegek, idősek, rászorulók van. Emellett pedig szolgálnunk kell a szeretetvendégségek meg­szervezésében, a gyülekezeti épületek rend­ben tartásában, a Diakóniai Intéz­mé­nyek meglátogatásában, a Mentőöv, vagy a Nyilas Misi programokban való részvétel­ben.

Az este végén Jakab- Köves Gyopárka mu­tat­kozott be, mint írónő és rövid beszá­mo­lót tartott írói munkásságáról.

Szombaton, a 275. énekünk eléneklése után, („Az Úr Isten az én reménységem...") a Marcelházáról közénk érkező Dr. Rácz Jolán tartott közöttünk egy előadás: „Hogyan élünk a Felvidéken mi magyar reformátusok"- címmel.

Előadásában elmondta, hogy a Szlovákiai egyházkerületek egészen máshogy mű­köd­nek, mint itt Magyarországon. Rendszeres tájékoztatásuk csak a Kálvinista Szemle című újságon keresztül történik meg. A Zsinati képviselet is megoszlik, hiszen a Zsinat elnökeként számon van tartva egy szlovák és egy magyar püspök is.

Összesen 321 egyházközség van, amelyek közül a legnépesebb a Komáromi, majd ezt követi a Pozsonyi.

1992-től az egyházon belül egy Ifjúsági Szervezet is működik, a „FIRESZ".

A nap zárásaként, először a Dunamelléki Egyházkerület Nőszövetségének elnök­he­lyet­­tese, Veresné Simon Ida adott tájé­koz­ta­tást az idei Kárpát-medencei Világ ima­nap­ról. Az imanap időpontja december 1. (Gyülekezetünkben is ezen a napon délután 3 órakor szervezzük meg ezt az alkalmat.)

Az imanapot, illetve annak témáját, most a Dunamelléki Egyházkerület határozta meg és küldte szét szerte a világba. A vezérige Jeremiás könyvének 3.részének 1-2. verse lett:

„Kegyelmet talált a pusztában a fegyverektől megmenekedett nép."

Majd tájékoztatás kaptunk az előttünk álló Nőszövetségi választások teendőiről.

Az itt eltöltött mintegy két nap ismét feltöltött bennünket és emellett arra buz­dított, hogy bátran álljunk be az Istentől ren­delt helyünkre és feladatainkba, Tőle bizonyosan erőt is kapunk hozzá.

Dr. Szabó Mária, Nőszövetségi tag