Komáromi Református Egyházközség

Emléktábla avatás Bátorkeszin

2014-02-05 19:34:55 / Komáromi Admin

Írta: Tóth Bertalanné, gyülekezeti tag

EMLÉKTÁBLA AVATÁS BÁTORKESZIN

 

2013. nov.23-án a Kecskés László Társaság és Komárom Város Önkormányzata emléktáblát ava­tott a benesi törvények miatt meghurcolt bátor­keszi magyarság tiszteletére.

 

 

 

 

Az ünnepi ökumenikus szertartást a helyi ró­mai katolikus templomban tartottuk. A zsú­fo­lá­sig megtelt templomban először a Szózatot, majd a 90. zsoltárt énekeltük el.

Ezután a bátorkeszi gyülekezet lelkipásztora Czinke Zsolt szólt az egybegyűltekhez.

„ Emlékezzél meg, Uram, mi esett meg rajtunk, tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! A mi örökségünk idegenekre szállt, házaink a jövevényekéi."

/ Jeremiás siralmai 5. fej.1-2 és 20-21.vers/

 

Mindannyiunk szívéhez szólt az ige magya­rá­za­tában: Magyarok vagyunk. Itt születtünk. Ez a mi hazánk. Ez így van nemcsak a Felvidéken, ha­nem Erdélyben, Kárpátalján és a Vajda­ságban is. Nagytiszteletű Urat Varga Róbert plébá­nos úr követte, aki azt hangsúlyozta: meg­bocsáthatunk, de nem feledünk.

 

Az ünnepi szertartás Nagy Attila, Szőny lelki­pásztorának áldásával /2. Kor. 4. fej. 6-8.vers/ és a Boldogasszony anyánk kezdetű ének elé­nek­lésével fejeződött be.

A megemlékezésen valamennyi felszólaló / Labancz Roland, Bátorkeszi polgármestere, dr. Molnár Attila szavait Hornig Rudolfné alpol­gár­mester asszony tolmácsolta, Szabó Edit és Goda Jánosné /maguk is érintettek voltak a család­jukkal/ amellett tették le a garast, hogy a felvidéki magyarság igaz történetét, a ki­te­le­pí­té­seket, a deportálásokat mindenkinek meg kell ismernie, különös tekintettel a gyerme­kek­re és az unokákra. Ragaszkodjanak szülő­föld­jük­höz, anyanyelvükhöz, kultúrájukhoz- egy­szó­val magyarságukhoz.

A helyi kamarakórus és a zenés irodalmi mű­sor után Tolcsvay Bélát hallgattuk értő szívvel és lélekkel. Gyönyörű dalait hallva azt kívántuk egy­másnak, hogy „Ne ártson a magyarnak sem a Duna, sem a Tisza, sem az Olt".

 

A felavatott és megáldott emléktáblán a követ­ke­ző sorok olvashatók:

 

„De túl minden bún, minden szenvedésen

Önérzetünket nem feledve mégsem...

Féltőn borulni minden magyar rögre,

S hozzátapadni örökkön-örökre."

 

Sajó Sándor


A megemlékezés után a Kecskés László Társa­ság szeretetvendégségbe hívta a gyülekezetet.

 

Tóth Bertalanné, gyülekezeti tag