Erre a kérdésre kerestük a választ, Isten­nek hála öt napon keresztül a szőnyi és ko­má­ro­mi baptista, evangélikus és kato­likus testvérekkel együtt. Szinte a bőrün­kön tapasztaltuk meg azt a koncepciót, ami tulajdonképpen ezen a héten mintegy arany­szál húzódott végig. Ez a koncepció az indiai keresztyének hányattatott sorsá­ból üldöztetéseiből kiindulva, az „úton járás" tematikáját követte. Ezért is az „Igei" cím: „JÖJJETEK ÉNHOZZÁM MIND­NYÁJAN...", mert szinte napról napra kísértük egymást a gyülekezetek közös­ségébe, vezettek be minket a lelkipászto­rok Isten Igéjének gazdagságában és segí­tett minket Isten Szentlelke abban, hogy ki­lép­ve a templomok ajtóin, egészen más­hogy folytathassuk utunkat, mint aho­gyan oda beléptünk.

Mindazokba az eseményekbe hívatottak be­te­kintést adni következőkben olvasható be­számolók, amelyek által mi magunk is ép­ülhettünk, gazdagodhattunk és meg­szólítottá válhattunk.

Az együtt töltött öt alkalomról külön- külön emberek számolnak be, méghozzá azzal a céllal, hogy megpróbálják mindin­kább visszatükrözni a héten tapasztalta­kat.

A legelső nap, tehát hétfőn este mottója:

Úton Krisztus megtöretett testével - volt.

Ezen az alkalmon a Szőnyi Református Gyülekezet templomában gyűltünk össze, ahol az jelen lévő lelkipásztorok szolgálata mellett, a gyülekezet közös énekléssel és imádságokkal állhatott meg Isten előtt a gyülekezet közösségében.

Az igehirdetés szolgálatát Milos Ferenc szőnyi katolikus plébános végezte. igehirde­té­sé­ben kiemelte, hogy sem ezekben a na­pok­ban, sem az év többi napján nem azok a fon­tos dolgok, amik szétválasztanak ben­nün­ket, hanem sokkal inkább az kell meg­határozza a saját életünket, gyülekezeteink életét és egymáshoz való viszonyulásunkat, hogy vannak közös pontjaink.

Ha ezekre a közös pontokra rátalálunk, ak­kor nem csak egymásra találunk rá, nem csak a gyülekezeteink kerülnek közelebb egy­máshoz és találhatja meg bennük testvér a testvért, hanem Istennel való viszonyunk­ban is békességre találunk.

A legfőbb ilyen közös pont, az Apostoli Hit­vallásunk, ami legyünk bármelyik keresz­tyén gyülekezetben, mégis ismerhetünk és ma­gunkénak tudhatunk mindannyian. De össze­köt minket az úrvacsora is, pontosab­ban Jézus Krisztus és ezen bármi is történjék nem változtathatunk.

Úgy gondolom, hogy ezek a szavak nem csak egy keresztyén ember szívét érintik meg, hanem bármely ember szívét. Mert ha valaki őszintén szól „összetartásról", „együtt menetelről" az minden embert megérinti. Adja Isten, hogy ez így lehessen.

Hetyei Mónika

segédlelkész

Kedd: Úton a szabadság felé

Az Ökumenikus Imahét keretében kedden, ja­nu­ár 22.-én a Magyar Kultúra Napján Szőnyben gyülekezett a komáromi és szőnyi hívők egy csoportja a Nagyboldogasszony Római Katolikus Templomban.

Ebben a gróf Zichy Miklósné, Berényi Erzsé­bet grófnő által 1774-1778-ban Fellner Jakab tervei szerint épített barokk templomban Milus Ferenc plébános úr, mint házigazda adott otthont az ökumenikus istentiszte­let­nek.

Felemelő volt számunkra azt az érzést meg­tapasztalni, hogy Isten előtt mind­nyájan egyek vagyunk. Lelkileg megérin­tett együtt énekelni egymás zsoltárait, egyházi énekeit, együtt imádkozni az Úrtól tanult imádságot, együtt tenni hit­val­lást, érezni Isten jelenlétét.

A 17. zsoltár,- amit Máté László esperes úr olvasott fel-Dávid imádsága, könyör­gés szabadításért, erőt adott abban, hogy mindig bizalommal forduljunk  imáink­ban Istenhez, akkor „Lépteim ösvényeid­hez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim." /5. vers/

Hetyei Mónika református segédlelkész János Evangéliumából a 4. részből olva­sott fel, amely Jézus és a samáriai asszony találkozásáról szól. A közöttük történő be­szélgetés a samáriai asszonyt a valódi sza­badságra vezeti.

Nagy Attila szőnyi református lelkész pré­dikációjában megerősített bennünket ab­ban, hogy felekezetre való tekintet nél­kül a közös ima, a közös ének Isten lelke által megújítja életünket.

Az indiai testvérek imája, amit Nagy Attila lelkész olvasott fel, szintén tanús­kodott arról, hogy a világban élő összes hí­vő keresztény egy közösséghez tarto­zik, együtt Istennel.

Az istentisztelet végén bőséges áldásban részesültünk.

Bíztatok mindenkit, hogy minél többen vegyenek részt az ilyen alkalmakon, mert a hitben megerősít.

Tarnai Györgyné

gyülekezeti tag

Szerda: Úton, mint a föld gyermekei

A Komáromi Ökumenikus Imahét harmadik alkalmának a Komáromi Baptista Gyüleke­zet adott helyet. A lekciót Hetyei Mónika református segédlelkész olvasta fel, az igehirdetést Veres József evangélikus lelkész tartotta a Máté 9,1-12 versek alapján.

Ez a történet arról a csodáról szól, amikor Jézus sárral gyógyít meg egy születésétől fog­va világtalan embert.  „Mester, ki vétke­zett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" - kérdezték tőle a tanítványok. Azt hitték, büntetésből nem lát, pedig Istennek célja volt az ő csodás gyógyulásával. Sokszor mi sem látjuk problémáink valódi, Isten szerinti okát, csak találgatjuk azokat. Csak megyünk a magunk útján, és magunkkal foglalko­zunk, meg a gondjainkkal. De ha felemel­nénk a fejünket és kérnénk Jézust, hogy ne­künk is nyissa meg a szemünket, rá tekintve és szemünket rajta tartva tudnánk Őt követ­ni azon az úton, amelyet Ő szánt nekünk. Ezen az úton hívő testvéreinkkel együtt ha­la­dunk Jézus nyomában. Ám utunk keresz­te­ződéseiben találkozunk olyan emberekkel is, akik nem ismerik az Ő kegyelmét. Min­tegy mécsesként kell világítanunk közöttük, Isten fényét visszatükrözve.

Életutam során sok emberrel kerülök kap­csolatba: családtagokkal, jó barátokkal, de saj­nos akár rosszakarókkal is. Ám velük csu­pán életem rövidebb-hosszabb szakaszában haladok együtt; az emberek cserélődnek mel­lettem, születnek, meghalnak, vagy csak el­vál­nak útjaink. Egyedüli állandó, biztos pont azonban csak egyvalaki lehet az utam során: és ez a valaki Isten.

Mészáros Rebeka

a baptista gyülekezet tagja

Csütörtök: Úton Jézus barátaiként

Együtt az úton

Az ökumenikus imahét negyedik estéjén, ja­nu­ár 24- én az evangélikus imaházban lehet­tünk együtt az evangélikus, római katoli­kus és baptista testvéreinkkel.

A lelkipásztorokat és a gyülekezetet Veres József evangélikus nagytiszteletű úr köszöntötte. A nyitó ének a 463. di­cséret (Isten élő lelke jöjj áldva szállj le rám...) eléneklése után, az ő vezetésével e­gyütt imádkoztuk el Luther Márton esti imá­ját, majd Mészáros Sándor baptista pré­di­kátor vezetésével a minden ke­resztyének hitvallását, az Apostoli Hitval­lást.

A következő énekünk a 165. dicséret volt (Itt van Isten köztünk, jertek Őt imád­ni...).

Ezt követte Hetyei Mónika református segédlelkész szolgálata, aki a Zsoltárok könyve 139. részének első hat versét ol­vasta fel. Isten mindenütt jelen van, ismer mindnyájunkat. Pontosan tudja minden szán­dékunkat, cselekedetünket. Gondja van minden utunkra, rajtunk tartja a ke­zét. Ez csodálatos, fel sem tudjuk fogni.

A 25. zsoltár (Szívemet hozzád emelem és Benned bízom Uram) 1-2. versének eléneklése után, Nagy Attila Ákos szőnyi református lelkipásztor az Énekek éneke 1. részének 5-8. versét helyezte szívünkre (Szeretni és szeretettnek lenni.) Akik sze­retettel fordulnak egymás felé, ott a vá­lasz­falak megszűnnek, nem számítanak a különbözőségek.

A 42. zsoltár (Mint a szép híves patakra a szar­vas kívánkozik) 1-3. versének elének­lését követően Mészáros Sándor baptista pré­di­kátor János evangéliuma 15. részé­nek 12-17. versét olvasta fel (Aki Krisztus­ban marad megmarad a szeretetben) „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeres­sétek egymást, ahogyan én szerettelek ti­te­ket."(12.vers)

Ezután a 255. számú evangélikus éneket éne­keltük el, ami így kezdődik: „Tarts meg urunk szent igédben!"

Máté László esperes úr János apostol 3. le­vele 4. verse alapján hirdette az igét. „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak."

Egész életünkben úton vagyunk. Jó dolog, ami­kor meglátogatjuk egymást, amikor új utak­ra lépünk. (nem csak a saját templo­munkban)Új úton megyünk, mégis otthon va­gyunk. Ez az egyetemes imahét sajátossága. Aki úton van, ahhoz ami koráb­ban távol volt, közelebb kerül, ami ismeret­len volt, ismertté válik. „A Te igéd az én ös­vé­nyem." ()  Egész életünkben Krisztus barátaiként vagyunk úton. Erre Ő hívott el, Ő választott ki bennünket. A hívása barát­ság­ra szól, nem másra. Úgy tekint ránk, mint barátra. „Ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek." (János ev. 15:14)

Amikor megszólít, ebben a kapcsolatban ben­ne van a bizalom. Azt mondja „nem ti vá­lasz­tot­tatok ki engem, hanem én választottalak ki és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek." (János ev. 15:16) Engedelmeskedjünk Urunk parancsának, hogy az életünk gyümölcsöző legyen.

Jézus Krisztus barátsága Isten irántunk való szeretetéről beszél. Ez a szeretet soha el nem múlik, mindennél tartósabb, nem győzheti le semmi. Isten igazán ismer bennünket mégis el nem múló szeretettel szeret, mégis gondot visel rólunk, bízik bennünk. Ez a szeretet e­gé­szen más, mint a mi egymás iránti szerete­tünk. Mi minél jobban megismerjük egy­mást, annál kisebb lesz a szeretetünk, de még­se féljünk elmenni egymáshoz megis­mer­ni egymást. Kérjük Urunkat, vezessen bennünket, hogy a más felekezethez tarto­zók­ban is lássuk meg az útitársat. Menjünk együtt az úton, bátorítsuk egymást.

„Nevelj minket egyességre, mint Atyáddal egy te vagy,

Míg eggyé lesz Benned végre minden szív az ég alatt;"

(395. dicséret 3. vers)

Engedelmeskedjünk Jézus Krisztusnak, aki mindenkit hív. Azt mondta: „Jöjjetek én­hozzám MINDNYÁJAN!" (Máté ev. 11:28)

Az egyetemes imahét mindnyájunk ügye nem csak a mienk. Vigyük el az evangéliu­mot a világba.

Az Úr Jézustól tanult imádság elmondása után az evangélikus kórus éneke tovább gazdagította az istentiszteletet.

Veres József lelkipásztor köszönetet mon­dott a szolgáló és a gyülekezetet megáldó lelkészeknek, és azoknak is akik az isten­tiszteleten részt vettek.

Mindezekért is egyedül Istené a dicsőség!

Turó Mária

gyülekezeti tag

Péntek: Úton, akadályokon át

2012. január 21-el kezdődően tartották Komá­romban az ökumenikus imahetet, amely­nek kereteiben 25-én került sor templomunkban istentiszteleti alkalomra. Nagy örömünkre szolgált, hogy az évek során már több alkalommal megrendezett jeles eseményen idén - a város protestáns gyü­le­ke­zeteivel együtt - először fogadhat­tuk az Isten házában katolikus testvérein­ket is. Az esti imaalkalmon a felekezetek képviselői lelkészeik - Máté László espe­res, Hetyei Mónika segédlelkész, Veres Jó­zsef evangélikus lelkipásztor, Mészáros Sándor baptista prédikátor, valamint Bors Imre katolikus segédlelkész - veze­té­sé­vel jelentek meg.

Az idei eseményen a katolikus testvérek szolgáltak, gitárral, fuvolával és énekkel kísérték a gyülekezetet, igazi imádkozó kö­zös­séggé formálva azt. Az alkalom Taizé imaóra - ökumenikus együttkö­nyör­gés volt, alapgondolata: „Úton járva - akadályokon át."

Az esemény alkalmával érdemes néhány gondolatot felidéznünk az ökumenizmus­sal és a Taizé mozgalommal kapcsolat­ban. A Wikipédia lexikonban található meghatározás szerint az ökumenizmus a keresztény vallási felekezetek által hasz­nált protestáns eredetű fogalom, eszme, mentalitás, ami az oikosz- ház, háztartás, otthon, haza görög szóból eredeztethető. Lényege az, hogy a különféle keresztény felekezetek - hitnézeti különbségeik elle­nére - az egymás iránt tanúsított tole­rancia mentén, a felekezeti különbségek he­lyett a közös pontok, alapvető hitnézeti egye­ző­ségek hangsúlyozása, a közösség vál­lalás és az együttműködés keresése útján jár­janak. A 20. században, Taizé nevű francia vá­rosban indult útjára az ökumenizmus je­gyé­ben az a mozgalom, amely Olav Fykse-Tveit, az Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára szerint „a közösség példája" úttörő szolgálatát teljesíti, arra buzdítja a világ egy­házait, hogy Isten egész népének, különösen a fiataloknak lelki igényeit szolgálja.

II. János Pál pápa 1986. október 5-én láto­gatta meg a taizéi közösséget: ott hangzottak el a következő szavak: „Tudjátok azt, hogy én a magam részéről mennyire sürgető szük­ségszerűségnek tartom az ökumenizmust. Krisztus, az egyháznak nyújtott adomány ál­tal, minden keresztényben fölszabadítja a sze­re­tet energiáit és a kiengesztelődés köve­tei­nek, a békességszerzőknek szélesölelésű szí­vé­vel ajándékozza meg és képessé teszi ő­ket arra, hogy egyesítsék a minden egyes em­be­rért, a teljes emberért vívott harcot a szem­lélődés lelkületével."

Ezen szép gondolatokkal csengtek össze az imaalkalmunkon elhangzott könyörgések. Testvéreinkkel együtt imádkoztunk a Jézus­ról szóló hitvallásért, a gyülekezet Úrhoz való vezetésért, a családokért, az ifjú házaso­kért, az emberhez méltó életért, az emberhez méltó hajlékért, a betegekért, valamint azért, hogy életünket a fő parancsolatnak megfele­lően tudjuk élni, és amelyet Márk evangéliu­má­ban ekképpen fogalmazott meg szá­munk­ra az Úr: „Halljad Izráel: Az Úr, a mi Iste­nünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonla­tos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint maga­dat. Nincs más ezeknél nagyobb parancso­lat."

Thoma László

presbiter