Komáromi Református Egyházközség

Beszámolók a VILÁG IMANAP ELŐKÉSZÍTŐ KONFERENCIÁRÓL

2013-02-25 19:30:00 / Komáromi Admin

Írta: Antal Józsefnénőszövetségi tag, presbiter; dr.Szabó Mária, nőszövetségi tag


Az Ökumenikus Világimanap története immár több évszázadosnak mondható, hiszen a kezdetek az 1870-es évekre nyúlnak vissza. Minden esztendőben egy-egy ország női bizottsága készíti el az imanapi liturgia anyagát, melyet megküld más országoknak, akik a mellékelt ismertető anyag segítségével elő készítik helyben az imanap megtartását. Nemcsak istentiszteleti alkalom, hanem a felkészülés több alkalmán az ismertető anyag
megbeszélése. Ennek az imanapnak a gyülekezeteket felkészítő alkalmán képviselte gyülekezetünket két gyülekezeti tagunk: Antal Józsefné és dr. Szabó Mária, akiknek a beszámolóit a következőkben olvashatják.

VILÁG IMANAP ELŐKÉSZÍTŐ KONFERENCIA I.

"De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem."

(Zsolt. 3: 4 )

 

A Magyarországi Ref. Egyház menekült­missziójának vezetője Kanizsai-Nagy Dóra elmondta, hogy 2001-2006-ig össze­sen 2117 regisztrált menekült élt Magyar­or­szágon. Éppen ezért nagy szükség van a szolgálat­ra, hiszen olyan emberekkel kell foglalkozni, akik üldöztetés /vallá­si,politikai,háborús/miatt hagyták el országukat. Segíteni nekik abban, hogy megtalálják helyüket a világban.

Három menekült fiatalember számolt be menekültté válásáról.

Az első Bagdadból érkezett sok gyerek­kel, mert féltette családját a bombázástól. A második Tibetből jött Nigérián keresz­tül Magyarországra. Muszlin anya és keresztyén apa gyermeke. Olyan törvé­nyek uralkodnak hazájában, hogy a csa­lád döntése szerint kiirtották volna őket. Miu­tán lelőtték testvérét, apja barátja segítségével sikerült megszökni: Nigéria-Líbia - Törökország - Szerbián át Magyar­or­szágra került, ahol hónapokig fogság­ban volt.

A harmadik fiatalember Nigériából érke­zett, aki hívő keresztyén. Egy csoport ter­ror­ban tartotta a keresztyéneket. A kis­kun­halasi menekülttáborban 6 hóna­pig csak imádkozott. A remény morzsáit ültették a szívébe, de a meghallgatáson elutasították kérelmét. Debrecenbe került enyhébb körülmények közé.

Mindhárom fiatalember háláját fejezte ki Láng Edit katolikus mentornak, aki teoló­giai főiskolát végzett, és látássérültként dol­gozik a misszióban.

Bemutatkozott még Salyámosi Éva, a Du­na Televízió szerkesztő munkatársa. Most jelent meg: Az ítélet: felmentés című könyve, amiben megtérésének történetét írja le. " Mit végzett vele Isten az életében? kér­dés­re válaszolva ajánlja könyvét főleg a frissen megtérőknek.

P.Tóthné Szakács Zita tiszteletesasszony elmondta, hogy elismert a magyar ref. misz­szió. Iskolai programját egy Kanadában élő ma­gyar /56-os/ segíti, hogy a kisérő nélküli fia­talok szakmát tanulhassanak.

A záró áhítaton Ruth könyve alapján hirdet­te az igét. Kiemelte, hogy hitünk kötelez azokért imádkozni, akik saját hibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Meg kell ta­nul­nunk másokat is befogadni a Jézus Krisztussal.

Ezen a konferencián nagyon sok ismeretet sze­rez­tünk, sokat hallottunk a befogadásról, s imanapunkat 2013. márc.1-én a Máté e­vangé­liumának 25.fej. 35-39 verse alapján ren­dezzük meg: " Jövevény voltam... és befogadtatok.."

Az igei és lelki táplálák mellett testi táplálékkal is vártak minket, aminek a különlegessége az volt, hogy az imanapi liturgiát összeállító Franciaország finomsá­ga­it kóstolhattuk meg a konferencia szüneté­ben.

 

 

 

Antal Józsefné, nőszövetségi tag, presbiter

 

VILÁG IMANAP ELŐKÉSZÍTŐ KONFERENCIA II.

 

A 2013. január 21-25-i ökumenikus ima­hét után közvetlen 2013. január 26-án Bu­da­pesten a MEÖT női bizottságának szer­ve­zésében a március 1-i Ökumenikus Vi­lág­imanapra szóló előkészítő konferen­cián vettünk részt P. Tóthné Szakács Zita re­formátus lelkipásztor elnökletével.

A 2013-as Világimanap vezérigéje Máté e­van­gé­liumából hangzik (25:35-46.):

„Jövevény voltam és befogadtatok. "

A találkozón különböző missziók mutat­koztak be, hiszen nem csak a menekül­tekről szól az ige; s nem csak a pozitív megközelítésről, hanem a mulasztás következményeiről is. Ezért a konzultáció témája volt a szenvedélybetegségben szen­vedők élete; a börtön fogságában é­lők között végzett küldetés fontossága, il­let­ve a „hétköznapi" befogadásaink és el­uta­sításaink is.

A konferenciát P. Tóthné Szakács Zita nyi­totta meg, majd együtt énekeltünk az „Itt van Isten köztünk..." kezdetű dicsé­retünket, ezután pedig Dr. Firschl Miklós MEÖT titkár köszöntötte az egybegyűl­teket és köszönetet mondott a szolgálato­kért. „Mi mindig befogadjuk a Krisztust. - mondta- erre épül az összejövetel és a vi­lág­imanap is.

Pintér Márta evangélikus lelkész a MEÖT országos vezetőségi tagjának előadása kö­vet­kezett. Imádságában kérte: Urunk éb­ressz bennünk felelőséget mások iránt; ve­zesd úgy gondolatainkat, vándorlá­sainkat világszerte, hogy mindenkor Te vezess bennünket. Hiszen mindannyian jöve­vények, bevándorlók vagyunk vala­mi­lyen értelemben. A lelkipásztorok is. E­mel­lett felidézte a magyarok vándorlását és a honfoglalást, valamint a későbbi be­ván­dorlásokat is: (tatárjárás, cigány nem­zetiségűek betelepülése, stb.)

Így tehát nagy ajándék, ha valahol ott­honra lelünk. Vajon ha a gyülekezetek kapuján kopog­tatnak menekültek, akkor minden esetben befogjuk-e őket? Imana­pokon személyessé vá­lik a téma. Mit csinál­nál, ha te lennél nehéz helyzetben? A hit cse­le­kedetek nélkül ha­lott. Nem elég tudni a szeretetről, azt cselekedni is kell. Az alázatos ember tud a másikra figyelni, megsegíteni a szegényt, ápolni a beteget.

Az ökumenikus világimanap története, az 1870-es évekre nyúlik vissza. És Istennek há­la azóta sem halt el, hanem évről- évre nö­vekszik. A szervezésben pedig újabb gene­rációk is részt vesznek.

Pintér Márta lelkésznő 2012-es Amerikai látogatásáról szóló beszámolója után, Bag­dán Zsuzsa- református újságíró- számolt be a Franciaországban végzett önkéntes mun­kájáról. Ő ott fogyatékosok ápolásával fog­lal­kozott és elmondta, hogy a franciák na­gyon befogadóak, ha az ember beszéli a nyel­vüket. A világimanap idei alakalma a­zonban arra sarkall bennünket, hogy mi is fo­gadjuk be a franciákat.

Márkus Gábor lelkipásztor beszélt a Tisztaforrás alapítvány munkájáról, ezen be­lül pedig a hajléktalanok gondozásáról. Mottója: „Ne nézz hátra, csak előre" - a hajléktalanok felé is irgalommal és megér­téssel kell fordulnunk, ha pedig elfáradnánk a szolgálatban, Istentől kérni segítséget. Illet­ve elengedhetetlen még, hogy kapcsolatban le­gyen a gondozó orvosokkal, pszicholó­gusokkal, utcai szociális gondozókkal.

Kovács Gézáné Ildokó a családi befoga­dásról szólt. Mindent csak bölcs szelídséggel lehet megoldani. Ez azt jelenti, hogy tudok hallgatni és ha kell bíztatni is.

Dani Eszter a missziói iroda vezetője pedig a cigányok befogadásáról számolt be. A gyülekezeteket nyitottságra és befogadásra buzdítva.

P. Tóthné Szakács Zita fontosnak tartotta még megjegyezni, hogy tudnunk kell a kor­lá­tainkat átlépni.

Ezért is szóljon ez az idei imanap a befoga­dás­ról és Isten Igéjének betöltéséről:

„Éheztem és ennem adtatok..."

 

dr.Szabó Mária, nőszövetségi tag