Komáromi Református Egyházközség

KIHELYEZETT BIBLIAÓRA

2013-03-04 11:40:58 / Komáromi Admin

Írta: Bors Imre, katolikus segédlelkész

 

KIHELYEZETT BIBLIAÓRA,

A RÓMAI KATOLIKUS KÖZÖSSÉGI HÁZBAN

Az ökumenikus imahéten a Komáromi Római Katolikus Imacsoport énekkara szá­má­­­ra lehetőség nyílt, hogy egy taizé-i imaóra ke­­re­­tén belül a református, az evangélikus és a bap­tis­ta testvérekkel együtt dallal dicsőít­hes­sék az Urat a komáromi Református Temp­­lom­ban. Szép hagyomány ez, mikor is a ke­resz­tények egységéért imádkozunk, va­gyis a­zért a kegyelemért, hogy mi, külön­böző fele­ke­zetek hívei Krisztusban mégis e­gyek lehes­sünk.

Komáromban viszont ennek szelleme nem korlátozódott csupán az imanyolcad i­de­­jé­re.

Máté László esperes úr túl azon, hogy ven­dég­szerető házigazdának bizonyult - jó magyar szokás szerint - visszaadta a lá­to­ga­tást, ponto­sabban azért a szolgálatért, melyet imacsopor­tunk a Református Temp­lom­ban végzett, egy „kihe­lyezett bibliaóra" meg­tartásának szolgálatá­val kedveskedett nekünk.

A kihelyezett bibliaórát jelenlétével meg­tisztelte Pados József apát úr, a komáro­mi katolikus hívek lelkipásztora, Aranyosi Károly a katolikus egyházközség képviselő­testületének el­nö­ke, Peredi Ágota a Szent Imre Katolikus Iskola igazgatónője, mely is­ko­lá­ba nemcsak katolikus, de református nö­ven­dékek is járnak, valamint Hetyei Mónika re­for­mátus segédlelkész, aki a katolikus is­ko­la református növendékeinek hitok­ta­tója is.

A kihelyezett bibliaórán Szent Pál apos­tol­nak a galatákhoz szóló levelét, kon­kré­­tabban a Törvény jelentőségét elmélked­tük át. Máté László esperes úr a felolvasott ige meghall­gatása után arról, beszélt mit je­len­tett előbb a zsidóknak a Törvény, majd ki­fejtette azt is, hogy nekünk, kereszté­nyek­nek mit kell, hogy jelent­sen. Az előadást kö­ve­tő beszélgetést is ő koordi­nálta, mely so­rán kicserélhettük gondolatainkat re­for­má­tus testvéreinkkel a hallott igéről. Szá­­mom­ra az a gondolatsor volt a legin­kább elgon­dol­kodtató, melyet egyik re­for­mátus testvérünk fűzött a témához, ha a Szentírás kérdez tőlünk vala­mit, nem sza­bad továbbsiklani a kérdésen. Valóban nem lehet mindegy számunkra, hogy mit je­lent nekünk a Törvény, mennyire sejtjük meg a betűk mögött megbújó szellemet.

Ezen az estén nemcsak az örven­dez­tette meg szívünket, hogy közös kin­csünk a Szentírás sorain elmélkedhet­tünk, de annak a ténye is, hogy együtt te­het­tük mindezt, testvéri légkörben. Mint a­hogy az estén is szóba került, vannak le­bont­­hatatlan válaszfalak a két vallás­i­rány­zat kö­zött, (egyházfegyelmi, szent­ség­i egység nincs kö­z­öttünk) mégis a hit egységében vagyunk egy­más­sal, mely azt jelenti, hogy mindnyájan ugyanazt az igaz­ságot hirdetjük.

A Szentlélekisten ugyanúgy vezeti az Istent kereső református gondolatait, mint a ka­toli­ku­sét. Ugyanahhoz az Isten­hez imádkozzunk, ugyanabban az Isten­ben remélünk. Nekünk, ke­resz­tényeknek önmagunkat nem szabad egymással szem­ben megfogalmaznunk, ha­nem öna­zo­nos­ságunkat Krisztusban keresve i­gye­kezzünk megtalálni azt, aki ugyanaz kell, hogy legyen református és katolikus szá­mára is. Ha lazán is, de összetartozunk, s ezt az össze­tar­tozást érezhettük meg ezen a kihelyezett bibliaórán.

Köszönjük Máté László esperes úr­nak és híveinek, hogy ezen az estén érez­tet­ték ezt velünk!

 

Bors Imre,

katolikus segédlelkész