Már az érkezés is családias volt, hiszen a min­den­­ki által jól ismert szavakkal kö­szön­töttek min­­ket: Áldás, békesség! Rö­vid idő elteltével a harang hívó szavára, a temp­lom padsorai is meg­tel­tek emberek­kel. A konferencia előadói is el­fog­lalták he­lyüket és Máté László esperes úr, il­let­ve Barta Zsolt rédei lelkipásztor veze­tésével megkezdődött a konferencia.A 164. dicséret,

„Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására..."

eléneklésével ké­szül­tünk az igehirdetésre. Az igehirdetés szol­gálatát Máté László es­pe­­res úr végezte, Pál apostol Galata­beliekhez írt levelének 6.rész 2.verse alapján:

„Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus

törvényét."

Bi­zony egymás terhét hor­doz­va vagyunk ké­pe­­sek arra, hogy szeretet la­koz­zék bennünk, mert a hit és a remény tart össze ben­nünket Isten gondviselő kegyelmével. Az Úr Jézus ke­­gyel­­me ad nekünk erőt, békességet és sze­­re­­tetet. A szeretet, a békesség és az egymás i­rán­­ti tisztelet a záloga annak, hogy Isten gyer­­me­kei vagyunk az Úr Jézus Krisztus ál­tal. A Szent­lé­lek ereje és az Úr kegyelme se­gít min­ket abban, hogy képesek legyünk egy­más ter­hének hor­dozására. Csak így le­het egymás ter­hét hordozni a mindennapok­ban is. Ez a kon­ferencia is ebben hivatott meg­e­rő­síteni min­ket.

Az ig­ehirdetésre válaszul és az előadásokra ké­szülve, elénekeltük a 466. dicséretünket:

„Rád tekint már hitem, Megváltóm, Iste­nem..."

A szép ének után elkezdődtek a kon­fe­rencia előadásai három előadóval:

Először Dr. Kodá­csy Tamás egyete­mi lelkész ka­­pott szót és felhívta a fi­gyel­münket ar­ra, hogy az egye­temes pap­­ság el­vét sok­szor fél­re­­ért­­jük. Mó­­zes har­madik köny­ve a­lap­ján el­mond­­hat­juk, hogy mind­nyá­jan Isten bi­zony­­ság­tevői va­gyunk a lelkipásztorokkal együtt. A pres­biterek és az egyháztagok feladata éle­­tükkel is bizonyságot tenni a Krisztusba vetett hi­tükről. Pé­ter második levelében pedig i­rány­­mutatást kap­hatunk a lelkipász­tor és a pres­biterek köteles­ségeit, az egyház­ban és a gyü­le­kezetben szerepet betöltők il­lető­en is.

A következő előadó, Novákné Szilas Szil­via né­­met tanárnő bi­zonyságtétele tette szí­­­ne­sebbé a kon­fe­ren­cia tartalmát. A hit és a szol­­gálat kap­cso­latáról beszélt és ar­ról, hogy mi­lyen fon­tos felis­mernünk azt, hogy ez a ket­tő együtt azt is je­lent­heti:

HITTEL SZOLGÁLNI.

Emellett bi­zony­ságtételének i­rány­adó ve­zérszavai voltak: hogy mindent szeretet­ben végezzünk és viseljük el egymást sze­retetben.

Ezt követően egy három főből álló zene­kar ját­szott nekünk. A zenekar szép egy­há­zi énekeket a­dott elő, magasztalva és di­csérve ezzel a Minden­ható Istent. Az e­gyik ének hasonlított a mi egyik adventi énekünkre, amely így kezdődik:

„Várj, ember szíve készen..."

Az utolsó előadó Dr. Kovács Levente a Magyar Bank­szö­vet­ség főtitkára, tan­szék­­ve­zető egyetemi tanár, presbiter volt, aki Buda­pestről ér­ke­zett kö­zénk. Elő­adásá­ban ötvözte egy banki szférában já­ra­tos pénzügyi szak­ember gondola­tait és meg­látásait egy keresz­tyén ember bizonyság­tételével. Iga­zolva és pél­dáz­va ez­zel, hogy e kettő megfér egy­más mel­lett. Gon­do­la­tai és személyes élmé­nyei mel­­lett, a gyü­lekezetek anyagi helyze­té­nek javí­­tá­sára szolgáló tanácsokkal is el­lát­ta a gyü­le­­ke­zetek képviselőit.

Ezt követően Gyimóthy Géza egyház­me­gyei gond­­nok mondott köszönetet a kon­fe­ren­cia meg­szervezéséért valamint a meg­je­lenésért, majd a Himnusz elének­lé­sé­vel és ál­dás­kívánással véget ért a 2013. évi pres­biteri konferencia rédei temp­lom­ban. A temp­lomi együttlét után, együtt le­het­­tünk egy szeretetvendégségen a Mű­ve­lődési ház­ban, ahol bőséggel volt süte­mény, étel, ital, e­mel­­lett lehetőség nyílt to­váb­bi beszél­ge­té­sekre és is­mer­kedések­re.

Távozásunk előtt szintén elhangzott az ál­dott köszöntés: Áldás, békesség! A kon­fe­ren­cia él­mé­­nyei­vel és az áldáskíváná­sok­kal a szívünkben tér­­het­­tünk haza.

Kőhalmi Pál,

Gyülekezeti tag, pótpresbiter